7.rész

*otthon*

A kanapén ülve tévéztünk amikor Daniela odabújt hozzám. Átöleltem és egyből eszembe jutott amit tettem. Bevillantak a képek. Az öregember rémült arca, a vértócsa a földön... Megszegtem az ígéretemet. Nem szabadott volna megint ilyen munkát vállalnom. Úgyéreztem el kell mondanom Danielának. De akkor biztosan szóba se állna velem. Viszont megszólalt a lelkiismeretem, és nem bírtam magamban tartani.

*Daniela*
Beau egyszer csak elhúzódott tőlem.
- Valamit el kell mondanom. - arckifejezése komoly volt. Teljesen megrémített.
- Mit? Mit kell elmondanod? - kérdeztem idegesen.
Beau egy ideig csak a földet nézte mielőtt megszólalt. Biztosan azon kondolkodott hogyan mondja el.
- Én... Szóval...
- Bökd már ki! - Beau teljesen rám hozta a frászt.
Elfordította a fejét és halkan megszólalt:
- Megint embert öltem.
- Mi? Hogy tehetted? Azt ígérted megváltozol! - kiabáltam könnyeimmel küzködve mikozben feálltam a kanapéról.
Beau nem válaszolt, csak ült, arcát pedig tenyerébe temette.
- Beau válaszolj már! Miért tetted? - szóltam rá most már a sírógörcs közepette.
Választ még mindig nem kaptam. Itt már tényleg betelt a pohár. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam. Beau a ház előtt utol ért, megragadta a csuklómat, és kért hogy ne menjek el. De nem tudtam maradni.
- Engedj el!
- Daniela kérlek!
- Nem Beau... Hagyj békén. - ez volt az utolsó szavam. Átszaladtam az út túl oldalára, amikor visszanéztem már nem láttam Beau-t. Elindultam, és kerestem egy szállodát ahol éjjelre meghúzhatom magam.
Csak Beau járt a fejemben. Azt hittem képes lesz megváltozni, de nagyot csalódtam benne. Ez csak egy alkalom volt ugyan de innen már nem sok kell hogy visszatérjen a régi életéhez, amiből pedig nem kértem. A csalódottság amit éreztem leírhatatlan.

*Beau*
Mindent tönkre tettem. Amikor már kezdtek helyre állni a dolgok, hirtelen minden porrá lett. Daniela elment, és lehet hogy soha többet nem látom. Megbántam amit tettem, de már késő. Daniela elvesztése ráébresztett arra, hogy valójában milyen szörnyű dolgot csináltam. Tudtam hogy új életet kell kezdenem, de nem volt hozzá elég erőm. A zuhany alatt azon gondolkodtam hogyan hozhatnám rendbe a dolgokat, de a helyzet kilátástalan volt. Nem láttam sok reményt arra hogy Daniela valaha is szóba állna velem.

*pár nappal később*
*Daniela*
Reggel ügyetlenül botladoztam lefele a szálloda lépcsőin. Nem éreztem túl jól magam. Kicsit szédültem és hányingerem volt. Egy pillanatra megálltam a lépcső közepén, és megkapaszkodtam a korlátban.  Vettem egy mély levegőt és folytattam utamat az ajtó felé. Egy hosszú, tágas és fényes folyosó vezetett az udvarig. Amikor végre kiértem belebotlottam a szálloda ideiglenes rosszfiúiba. Shor és az ő bandája az agyamra mentek az elmúlt pár napban. Shor egy magas szőke hajú beképzelt alak, aki mindig tornacipőben, és kockásingben jár. Pár haverjával a mellettem lévő szobában laknak. Mindig mindenhol ott vannak, és mindenbe, valamint mindenkibe belekötnek. Eléggé irritáló személyiségük van.
- Na már csak ti hiányoztatok. - motyogtam magamban.
- Mondtál valamit, cicám? - kérdezte Shor miközben megfogta a derekam és magához húzott. Kéken csillogó szemei durvaságot sugároztak, haja pedig egy csomóba ragadt a zselétől amit rákent. Még jobban felfordult tőle a gyomrom.
- Kopj le! - löktem el magamtól.
- Nyugi van.. Ne rinyálj! - mondta flegmán majd hátat fordított és a haverjaival együtt elmentek.
Szerencsére hamar eltűntek. Megforgattam a szemeimet miközben arra gondoltam hogy nevelhetett az anyja ekkora seggfejet.
Leültem a medence szélére, és a vizet bámultam. A  horizonton előbújó nap sugarai csillogtak a víz felszínén. Kellemes látványt nyújtott. Nagyon hiányzott Beau. Azt kívántam bárcsak mellettem lenne, de ugyanakkor nagyon haragudtam rá, és nem tudtam megbocsátani neki. Szavai a fülemben csengtek, amikor azt mondta hogy meg fog változni, hogy soha többet nem fog embert ölni. És amikor bevallotta hogy újra megtette. Felfoghatatlan volt számomra hogy miért tette. Borzasztó volt hogy az érzések kavarogtam bennem, és nem tudtam hogy jobban haragszok-e rá mint amennyire szeretem.
Gondolataimat a hirtelen jött hányinger oszlatta el. Jobbnak láttam orvoshoz menni mint munkába. Felmentem a szobámba hogy betelefonáljak a munkahelyemre. Ahogy nyúltam a telefonért hallottam hogy kopogtatnak az ajtón. Elképzelésem sem volt ki lehet az. Óvatosan odasétáltam az ajtóhoz, és lassan kinyitottam azt.

((Legalább 3 komi után jön a kövi rész))