2013. október 13., vasárnap

9.rész

A szálloda lépcsőin lassan, elmerengve haladtam felfele, a szobámba. Beaunak nem kellet volna megtudnia. Most lehet hogy keresni fog. Nem tudhatom. Ő bármire képes. Miért kellett Shor-al ebédelnem? Megspóloltam volna magamnak egy gondot. Mindegy már nem tudok rajta változtatni. Miközben ezek a gondolatok keringtek fejemben, felértem a szobámba. Lábbammal óvatosan berúgtam magam mögött az ajtót és lehuppantam az ágyra. Kezeim a térdemen pihentek, és csak bámultam magam elé. Percekig nem gondoltam semmire. Teljesen üres volt az agyam... Csak néztem magam elé és figyeltem a csendet.

*másnap délelőtt*

A falnak dőlve bámultam ki az ablakon, egy bögre kihűlt kávét szorongatva. Az ablakból a szálloda medencéjére volt kilátás. Egy kislány a medence szélén egyensúlyozva próbált nem beleesni a vízbe. Miközben őt figyeltem arra gondoltam hogy vajon kisfiam lesz vagy kislányom? És hogy milyen nevet fogok neki adni.
Egyszer csak kopogtak az ajtón. A kezemben lévő bögrét letettem az asztalra, és kimentem ajtót nyitni.
Beau. Tudtam hogy előbb-utóbb meg fog találni, de azt hittem inkább utóbb. Tévedtem. Elég hamar megtalált.
- Daniela, beszélnünk kell!
- Szerintem nincs miről beszélnünk..
- Pedig van. Nagyon is van miről beszélnünk. - jelentette ki határozottan. Tudtam hogy addig úgysem hagy békén amíg nem beszélünk így feladtam.
- Na jó, gyere be.
Beau a kanapéra dobta a kabátját, és megállt velem szemben. Közelebb akart lépni, én pedig azonnal hátrálni kezdtem. Szerencsére vette az adást.
- Sajnálom. - mondta, s közben szemei mindvégig engem figyeltek. Őszintének tűnt, de nem tudtam hogy tényleg higyjek-e neki.
- Mit?
- Mindent. Nem akartam neked rosszat.
Semmit nem szóltam csak vártam, hogy folytassa.
- Meg tudsz bocsátani?
- Beau, én.... nem hiszem... Egyedül akarok lenni, kérlek most menj el!
Beau lemondóan pillantott majd sarkon fordult és kisétált az ajtón.

*egy hónappal később*
- Ma megyek a kórházba, és kiderül hogy fiú lesz-e vagy lány... - újságoltam Dellynek, az albérlőtársamnak, akivel időközben összebarátkoztunk.
- Az tök király! Amint megtudod hívj fel! - mondta izgatottan.
- Úgy lesz. - mondtam majd felkaptam a táskámat és indultam is.

*a kórházban*
Idegölő percek vették kezdetüket amikor az eredményre vártam. Nem sokára oda jött az orvos és elmondta mi a helyzet, gratulált hozzá, azt is elmondta hogy mikor kell mennem a következő vizsgálatra és hasonlók...
A recepciós pultnál álltam, és írtam az SMS-t Dellynek amikor a mentősök hordágyon toltak be egy sürgős esetet. Akaratomon kívül is odapillantottam, és azt hittem képzelődök... Pislogtam párat, és jobban szemügyre vettem a vérző beteget. A telefon kiesett a kezemből.
- Te jó ég. - motyogtam. Az arcomból a vér is kifutott. A lábam a mintha gyökeret vert volna, és alig kaptam levegőt. Egy hónapja nem hallottam Beau felől, és most épp itt haldoklik előttem.
A pillanatnyi sokkból visszatérve oda rohantam és az állapota felől érdeklődtem.
- Szabad megkérdeznem milyen kapcsolata van a beteggel?
- Ő a gyermekem apja.
- Értem. Nyugalom hölgyem, mindent megteszünk hogy a férfi életben maradjon.
- De mi történt? Hogy van? Mi a baja? - kérdeztem kétségbeesetten.
Beaut betolták a műtőbe, az egyik mentős pedig odajött hozzám, és minden kérdésemet megválaszolta.
Mint az kiderült Beaut meglőtték.

Beau még napokig életveszélyben volt. Az orvosok rengeteget küzdöttek az életéért. Nagyon aggódtam miatta. A legtöbb időt amit tudtam a kórházban töltöttem. Eltekintve mindattól amit tett, mégis csak a gyerekem apja, és még mindig szeretem.
- Hölgyem, ha szeretne most bemehet hozzá. - mondta kedvesen egy ápolónő. El sem hittem hogy végre bemehetek hozzá.
Leültem az ágya szélére és remegő kézzel végig simítottam a homlokán. Olyan volt mintha csak aludna. Az arca békés volt, mint aki épp álmodik.
- Beau, kérlek na halj meg... a kislányodnak még szüksége lesz rád.. - suttogtam könnyeimmel küzködve.

*Másnap*
Már épp a kórházba tartottam amikor hívott az orvos hogy Beau végre magához tért. Hirtelen a gázra léptem hogy minél hamarabb odaérjek.

KÖZÉRDEKŰ

Tudom hogy nagyon régen hoztam új részt, de most úgy döntöttem hosszú szünet után folytatom a blogot :) Remélem akik régen olvasták ezután is fogják, és az új olvasóknak is nagyon örülök:) Szóval hamarosan 9.rész!