5.rész

Csak egy kis lakás volt, egy lépcsőház első emeletén. Annyira kicsi volt, hogy csak 2 szoba, egy konyha, és egy fürdőszoba volt benne, na meg szerencsére bútorok. Amint megérkeztünk Daniela bement az egyik szobába, és leült az ágy szélére.

- Hozzak valamit enni? - kérdeztem az ajtóban állva. 

Daniela megrázta a fejét. Most sem akart enni, és napok óta egyetlen hang sem hagyta el száját. Aggódtam érte. Ha akarja, ha nem, muszáj ennie. Elmentem egy közeli kisboltba. 

*Daniela*

Beau kilépett a szobából, nem sokkal később pedig hallottam hogy a bejárati ajtó nyílik, majd becsapódik. Elment. Nem tudtam hova. Megint egyedül maradtam. Csak ültem az ágyon. Nem tudtam elhinni hogy ez tényleg velem történik. Abban reménykedtem hogy csak egy rossz álom. Végtelen sok kérdést feltettem magamnak, melyekre nem tudtam a választ. Vajon ez már mindig így lesz? Mindig Beau fog rám vigyázni? Ha meg kellett volna ölnie, miért nem tette? Miért kockáztatta a saját életét is? Most már örökre vele kell maradnom? Talán hálásnak kéne lennem amiért megmentett, vagy gyűlölnöm amiért ezeket át kellett élnem miatta? 

Beau szerencsére hamar visszaért. Amikor újra benyitott a szobába egy nagy papír zacskó volt a kezében. 

- Találtam egy gyorséttermet a közelben, úgyhogy hoztam pár szendvicset meg sült krumplit. - mondta, majd az ágyra tette a zacskót. Leült mellém, majd szóra nyitotta a száját: 

- Sajnálom. 

Sajnálja? És mégis mit? Hogy megakart ölni? Vagy hogy az életem romokban hever? 

- Tudom, hogy nehéz, de majd idővel jobb lesz. - folytatta. 

- Félek. - mondtam halkan, majd felálltam és az ablakhoz sétáltam, melyen az esti zápor kopogott. 

Beau követett. 

- Mellettem nem kell félned. 

Magához ölelt, és hosszú percekig elsem engedett. Mellkasához simultam.  Karjaiban tényleg biztonságban éreztem magam. Éreztem az illatát, és hallottam szíve minden egyes dobbanását. Valahogy megnyugtatott.
Aztán visszaültünk az ágyra.
- Most már egyél valamit.
Bár semmi étvágyam nem volt, Beau kedvéért lenyeltem pár falatot.
Éjjel álmomban visszatértek a rémisztő képek az elmúlt pár napból, és egyből felriadtam. Felültem az ágyban, és felkapcsoltam a lámpát ami az éjjeli szekrényen volt. Pár percig csak bámultam magam elé, majd amikor már lenyugodtam átmentem Beau szobájába. Ahogy kinyitottam az ajtót, és a lábam alatt recsegtek a padló deszkái Beau felébredt a zajra.
- Há te? - kérdezte rekedt hangon.
- Én...csak, rosszat álmodtam..
Beau odébb húzodott, és megigazította a kispárnákat.
- Gyere! Aludj itt.
Bebújtam mellé az ágyba és nagy nehezen elaludtam.
Másnap reggel kávé illatra ébredtem. Amikor kinyotottam a szemem és oldalra pillantottam Beau-t nem találtam ott. Átsétáltam a konyhába. Beau kócos hajjal ült az asztalnál kezében egy csésze kávéval. Az asztal másik végén volt még egy csésze.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Nem túl jól.
- Ülj csak le! Neked is csináltam kávét.
- Köszi.
- Arra gondoltam hogy ma elmehetnénk körül nézni a városban, ha van kedved. - jelentette ki Beau miközben hátradőlt a székben.
- Okés, menjünk.

*a városban*
Úgy döntöttem megpróbálom elfelejteni a történteket, és próbálom jól érezni magamat. Őszintén szólva ez Beau társaságában nem volt nehéz. Egy teljesen új oldalát ismertem meg. Kedves volt, és vicces.
- Megkérdezhetem, miért sodortad veszélybe az életedet miattam?
Beau hirtelen megállt, és a szemembe nézett. Mintha gondolkodott volna a válaszon, de aztán teljesen higgadtan, és határozottan válaszolt.
- Azért... mert kedvellek. - mondta majd egy puszit nyomott az arcomra. Megfogta a kezemet, és összekulcsolta ujjainkat, aztán tovább sétáltunk.
Este az ágyon ülve egy párnát ölelgettem. Sokkal jobb kedvem volt mint előző nap. Jót tett a délutáni séta. Csak azokra a pillanatokra tudtam gondolni amikor Beau a szemembe nézett, amikor megpuszilt, amikor megfogta a kezem, amikor rám mosolygott. Végre találkoztam a kedves, és törődő Beau-val. Fura hogy minden gondolatom körülötte forgott. De valahányszor elképzeltem magam előtt az arcát mosolyra húzodott a szám. Aztán hirtelen előjött az az érzés... Pillangók lepték el a gyomromat. Lehetséges hogy beleszerettem? Nem... Ezt a gondolatot viszont gyorsan ki kellett űznöm a fejemből. Nem lehetek szerelmes Beau-ba.

((Lehet hogy rövid lett, ezesetben ne haragudjatok! Legalább 2 komi kell a kövi részig!))