6.rész

*1 hónappal később*
*Beau*
Próbáltam tisztességes munkát találni, már mindenhol próbálkoztam a közelben, de seholsem jött össze.
Ültem az ágyon, újsággal a kezemben és az állás hirdetéseket nézegettem. Ahogy kinéztem az ablakon és megpillantottam a fák ágait, melyről az utolsó falevelek hullottak le, eszembe jutott a régi melóm. Amikor emberi életeknek vetettem véget. Amikor még profi gyilkos voltam. Fura, de mintha hiányzott volna. Nagy volt a kísértés hogy újra belevágjak. De azt nem tehetem, akkor mi lesz Danielával?! Biztosan nem élne együtt egy gyilkossal. De végül is amiről nem tud az nem fáj neki. Felhívtam az itteni illetékest, hogy van e munka. Találkozni akart velem, így pár órával későbbre megbeszéltünk egy találkozót.
Egy sötét, sikátor szerű helyen találkoztunk. Korábban érkeztem, még senki nem volt ott. Neki dőltem a falnak, és rágyújtottam egy cigire. Épp egy hatalmas füstfelhőt fújtam ki, amikor nem messze leparkolt egy fekete kocsi. Egy fegyveres fickó szállt ki belőle, majd odajött hozzám.
- Neked kéne meló? - kérdezte mély, rekedtes hangon.
Elnyomtam a cigit, a csikket pedig a födre dobtam, majd előre léptem.
- Nekem.
- Van itt valami. Egy házat kéne kirabolni, aztán a tulajdonost kinyírni. Érdekel?
Igent bólintottam. A fickóa zsebébe nyúlt, és elővette a telefonját.
- Add meg a telefonszámod, a részleteket később megkapod SMS-ben.
Megadtam a számom, a férfi pedig elhajtott az autójával.
Zsebretett kézzel álltam a sötét utcában. Azon gondolkodtam biztosan jól döntöttem-e. Hiszen ha elkezdem, nincs kiszállás. Sokáig pedig nem titkolhatom Daniela elől. Az égre pillantottam. A nap halványan világított a gyülekező felhők mögött.
- Jobb lesz ha haza megyek mielőtt elered az eső. - sóhajtottam, majd elindultam hazafele.

*Daniela*
Reggel ébredés után az órára pillantva hatalmas kapkodásba kezdtem. Gyorsan felvettem a gatyámat ami a fotelben hevert összegyűrten, lófarokba kötöttem a hajam, és már szaladtam is a közeli étterembe. Odafele összeszedtem a gondolataimat, és próbáltam higgadt maradni. Nem volt egyszerű, mert tudtam hogy meg kell győznöm az étterem vezetőt hogy alkalmas vagyok a munkára. Ami azért is nehéz mert még soha nem dolgoztam pincérként. Meghát őszintén szólva nem is ez volt álmaim munkája, de jobb mint a semmi. Beau pedig azt mondta hogy jó lenne ha én is találnék munkát. Amikor odaértem az étterem elé megálltam egy pillanatra, megigazítottam a ruhám, vettem egy mély levegőt, és bementem.
Mint az később kiderült az étterem vezetőt Anthony-nak hívják. Anthony magas, szőke hajú, harmincas éveiben járó határozott férfi. Közvetlen, és kedves ember. Amint beszélgetni kezdtünk minden félelmem elszállt, és végig magabiztos maradtam. Fel tett pár kérdést, és elkérte az önéletrajzomat.
- Nos, mikor tud kezdeni?
- Megkaptam a munkát? - csillant fel a szemem. Anthony bólintott.
- Hát, akár már holnap kezdhetek.
- Rendben. Nyolcra jöjjön. A kolléga majd mindent megmutat.
- Jól van, köszönöm.
Elsem hiszem hogy ilyen könnyen ment. Otthon boldogan újságoltam Beau-nak a jóhírt, de mintha nem is figyelt volna rám. Teljesen máshol járt.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nem, nincs semmi baj. Gratulálok, ügyes vagy. - Hát kénytelen voltam ennyivel beérni, bár ez sem volt túl lelkes. De nem is az zavart igazán hogy nem örült a sikeremnek, hanem hogy egyáltalán semminek nem örült. Láttam rajta hogy baj van. Több mint egy hónapja élek vele, és már ismerem annyira hogy tudjam nincs minden rendben. De nem mondja el. Biztos meg van rá az oka.

*Beau*
Danielának feltűnt hogy valami nem okés. De nem mondhatom el neki. Ezen nem is agyaltam többet, majd csak lesz valami. Közben az infókat is megkaptam. 3 napom van hogy elvégezzem a melót. Jobb ha minnél habarabb túl vagyok rajta. A szekrény aljából elő vettem a piszolyomat, amit már jóideje nem használtam. Egy fekete kapucnis pulcsit vettem fel, hogy ne ismerjenek fel. Elmentem a megadott címre. Egy hatalmas ház volt, magas kerítéssel körbe véve. Nem volt könnyű bejutni, de végül sikerült. A kertben egy bokor mögött húzódtam meg amíg felmértem a terepet. Egy nagy medence terült el az udvaron. Mindenhol röhejes kertitörpék voltak, meg virágültetvények. Egy hintaágy állt a teraszon. Elosontam mellette, majd a nyitott kertajtón könnyen bejutottam a házba. Kicsit izgultam, mert nem mostanában csináltam utoljára ilyet. Először összeszedtem ami kell, aztán felmentem az emeletre a szobába. Egy idős férfi volt a tulaj. De nem sokáig. Berontottam a szobába, neki szegeztem a fegyvert. Nagyon megijedt az öreg. Az életéért könyörgött. Éreztem a félelmét. Rémülten állt velem szemben. Élveztem. Remegő kézzel a telefonért nyúlt, de ekkor meghúztam a ravaszt, ő pedig holtam a padlóra esett. Vére lassan folyt szét a padlón, vörös tócsát hagyva. Az adrenalin újra átjárta a testemet. Jó érzés volt.

((Bocsi hogy csak most hoztam és hogy ilyen rövid. Legalább 2 komi és kövi rész))