4.rész

((Bár az előző részre nem jött össze 2 komi itt az uj rész))

Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor az orvos azt mondta hogy a műtét sikeres volt. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy mostmár tudtam, nincs életveszélyben. Később amikor magához tért bemehettem hozzá. Ott álltam az ágy végétől pár lépésre, és csak néztem Beau-t, aki pár perccel később kinyitotta a szemét. Amikor meglátott elmosolyodott.
- Gyere közelebb.
Előre léptem pár lépést, így már az ágy mellett álltam, egy székkel szemben.
- Ülj le..
Ismét szótfogadtam.
- Most már elhiszed, hogy nem akartam neked rosszat?
Visszagondoltam az elmúlt pár órára, majd bólintottam.
- Köszönöm... De.. megérte hogy ekkora áldozatot hozz miattam?
- Ha nem így lenne szerinted megtettem volna?
Megvontam a vállam, de igennek vettem.

*3 nappal később*
Beau-t hazaengedték a kórházból, így végre otthon aludhatott, és nem kellett egyedül lennem abban a nagy házban.
Hajnali 4kor felébredtem és az ágyban forgolódtam, nem tudtam aludni. Nagyon fura érzésem volt. Mezítláb lesétáltam a nappaliba. Teljesen sötét volt, nem láttam semmit. Átosontam a konyhába egy pohár vízért. Pohárral a kezemben lassan visszaindultam a lépcső felé, amikor éreztem hogy belelépek valamibe. Nedves volt, és meleg. Elképzelésem sem volt mi az. Amikor odaértem a kapcsolóhoz, és felkapcsoltam a villanyt sokkolt a látvány. Megakadt a lélegzetem. Az egész padlót vér borította. A kanapéra pillantva csak egy lábat láttam, és csak reménykedtem benne hogy nem Beau az. Közelebb mentem, és minden egyes lépéssel egyre többet láttam a kanapén fekvő emberből. Mindene véres volt. Biztos voltam benne hogy halott. Még egyet léptem, majd kiesett a pohár a kezemből, és a szilánkok szétszóródtak a véres padlón. Kétségbeesett sikítás hagyta el a torkomat amikor megláttam Jai holttestét. Lábam a földbe gyökerezett. Nem bírtam mozdulni. Sem megszólalni. Csaj folytak a könnyeim. Egyszer csak meghallottam Beau hangját, de a következő pillanatban minden elsötétült.

*Beau*
Az éjszaka közepén egy hatalmas sikításra ébredtem. Egyből átszaladtam Daniela szobájába megnézni nem esett-e baja, de a szoba üres volt, az ágyon csak a gyűrött ágyneműt találtam. Lerohantam a nappaliba, de amikor leértem a lépcső aljához hirtelen ledermedtem. Minden csupa vér, aztán megpillantottam Danielát.
- Mi történt? - kérdeztem rémülten, de abban a pillanatban Daniela a földre esett. Odamentem hogy segítsek neki, amikor lehajoltam hozzá megláttam az öcsémet a kanapén. Holtan. Vérbe fagyva. Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot. Iszonyatosan rossz érzés volt így látni őt.
- Jai.... nem .... ez nem lehet.. - mondtam könnyek közt elhaló hangon.
Nem hittem el hogy a testvérem meghalt, de ami ennél is borzasztóbb volt, az a látvány. Valamiért úgy éreztem részben én tehetek róla hogy ő most nem él. Egy cetli volt az egyik párnán. "Ez csak a kezdet, a következő a csaj lesz" .. A sorokat olvasva a hideg is kirázott, és még jobban megerősítette bennem a bűntudatot. Szörnyen fájt Jai elvesztése, de őt már nem tudtam visszahozni. Daniela eszméletlenül feküdt a padlón, nem hagyhattam ott. Felvittem a szobába. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be friss levegő. Nem sokkal később Daniela végre magához tért.
- Jól vagy? - tettem fel a kérdést, bár tudtam hogy nincs jól.
Választ nem kaptam, még csak rám sem nézett. Valószínüleg fel sem fogta a történteket, és azt sem tudta hol van. Már csak az érdekelt, hogy őt biztonságban tudjam, és hogy bosszút álljak az öcsém gyilkosát. Nem gondolkodtam túl sokat, fogtam egy nagy sporttáskát, gyorsan összeszedtem pár ruhát amit beledobáltam, meg még néhány fontos dolgot. Telefonon foglaltam két repülőjegyet, de csak másnap indult járat.
Leakasztottam a fogasról egy kabátot, ráadtam Danielára, majd beültünk a kocsiba. Egy barátomhoz mentünk ahol meghúzhattuk magunkat 1-2 napra. Szerencsére volt kire bíznom Danielát így volt időm elintézni Jai temetését. Este értem vissza.
- Daniela hogy van? - kérdeztem haveromat miközben leültünk a konyhában.
- Egész nap nem evett, és egy szót sem szólt.
- Nem csodálom. Köszi hogy vigyáztál rá.
-  Nincs mit. És mik e terveid?
- Holnap repülővel elutazunk Ausztráliába.
- Az elég messze van, nem?
- Ez a lényeg..
- És, az eddigi életednek végképp hátat fordítasz? Soha többet nem gyilkolsz?
Gondolkodtam egy kicsit mielőtt válaszoltam volna..
- Nem mondom hogy soha, de ilyen melót nem vállalok többet.

*Ausztráliában*
Egy poros albérletet találtam csak, ahol ellakhatunk....

((Legalább 2 komi után jön kövi rész))