2013. augusztus 27., kedd

FOLYTATÁS (8.rész)

Szijjasztok! Itt vagyok újra! A történet folytatódik, és remélem ezután is velem lesztek! Bár ezentúl nincs komment határ, azért remélem hogy továbbra is megleptek majd egy-két komival :) Meghoztam a nyolcadik részt, ami nagyon rövid lett, de a kövezkező rész sokkal hosszabb és izgisebb lesz! Jó olvasást! x

Shor állt a küszöbömön, ostoba vigyorral az arcán. Nem tudtam hogy mit akar de nem is nagyon érdekelt. Legszivesebben azzal a lendülettel ahogy kinyitottam be is csuktam volna az ajtót. De nem tettem. Összefont karokkal vártam hogy végre kibökje mit akar.
- Nincs kedved velem reggelizni bébi? - kérdezte nyálasan, a falnak támaszkodva.
- Nincs. Úgyhogy mehetsz is. Szia! - becsuktam az ajtót és neki dőltem.
Shor viszont nem adta fel. Még vagy 10 percig kopogtatott az ajtón. Nem törődtem vele, és neki álltam készülődni.

*az orvosnál*
Teljesen lesokkoltak az orvos szavai. Hirtelen ideges lettem. A szívem a torkomban dobogott, és remegtek a kezeim.
- Hölgyem, jól van? - szólalt meg a nővér mellettem.
Nem tudtam válaszolni sem. Csak álltam, és lassan a gyomrom is egy csomóban állt. Végül nagy nehezen kipréseltem magamból néhány szót:
- Persze, semmi gond.
A kórház előtt leültem egy padra amíg a taxit vártam. Az út túloldalán egy fiatal asszony tolta maga előtt a babakocsit. Őt bámultam, miközben lassan végig simítottam a hasamon. Nem lehet hogy terhes vagyok. De az orvos megmondta. Gyereket várok. Beau gyerekét. És ő még csak nem is tud róla. Hihetetlen. Alig 2 hónapja ismertem meg Beaut most pedig kiderül hogy egy egész hónapja terhes vagyok.
A szálloda előtt megint Shor-ba ütköztem.
- Daniela, jól vagy? Olyan sápadt vagy. - fura, de mintha hangjából aggódás érződne.
- Persze, csak kicsit fáradt vagyok és gondolkodnom kell.
- Ha beszélgetni szeretnél valakivel, szívesen meghallgatlak. Ihatnánk egy kávét.
Jól tudtam hogy ez csak egy újabb próbálkozás, de figyelem elterelésre volt szükségem hogy ne gondoljak Beau-ra, így belementem. Még Shor nyálas dumáját hallgatni is jobb mint otthon tépelődni.
Persze ezt nem sokáig gondoltam így...

*Beau*
Beültem egy kávézóba ebédelni, de ekkor megláttam az egyik asztalnál Danielát, valami szőke hapsival. Nem tudtam mire gondoljak. Legelőször az villant át az agyamon hogy biztosan együtt vannak. De ezt nem akartam elhinni. Viszont, végre látthattam, gyönyörű volt, mint mindig, és jól van. A legfontosabb hogy végre tudtam, nincs baja. Muszáj volt vele beszélnem.

- Daniela, de jó hogy újra látlak, nincs semmi bajod?
- Beau, hogy ne lenne bajom, meg akartál ölni!! Aztán azt mondtad hogy megváltozol de újra megtetted! Egy szívtelen gyilkos vagy! Hagyj békén!
Daniela szavai mind igazak voltak és borzasztóan fájtak.
- Hibát követtem el de kérlek.... - ekkor Daniela táskájából kiesett egy papír. Lehajoltam érte a földre, és akaratlanul is végig futott a sorokon a szemem.
Daniela terhes??? Lehetséges hogy én vagyok az apa? Vagyis, nem. Ez biztos, hiszen ezt a pasit legfeljebb pár napja ismeri, legalábbis azok alapján amit a beszélgetésükből hallottam. Nagyot nyeltem és végül megkérdeztem:
- Ki az apa?
Daniela a földet nézve, halkan szólalt meg:
- Te.
- És.... meg akarod tartani a babát? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Nem tudom.
- Ha igen, akkor szeretnék róla gondoskodni, és rólad is.
- Nem kell. Semmi szükségem egy gyilkos segítségére.
- De én vagyok az apja, jogom van....
- Nem, neked semmihez nincs jogod, és örülj hogy még nem jelentettelek fel a rendőrségen! - emelte fel a hangját Daniela.

Haza fele a kocsiban csak Danielára tudtam gondolni és a közös gyerekünkre... Bárcsak vele lehetnék! De elcsesztem...

*Daniela*
Beau most már tudja az igazat... Tudja hogy gyereket várok tőle.. Nem akartam hogy így legyen, de nem tudtam neki hazudni. Végig gondoltam az életemet. Elszöktem otthonról, aztán eltévedtem, végül egy gyilkos mentett meg aki meg akart ölni, de még sem tette. És most ugyan attól a gyilkostól vagyok terhes... Mi legyen a babával? Mi legyen velem? Elveszettnek és magányosnak éreztem magam. Semmi mást nem akartam, csak sírni.



2013. augusztus 6., kedd

FONTOS!!!

Ezúttal nem új részt hoztam, hanem fontos mondandóm van. Az a helyzet, hogy neki álltam a 8. résznek, amint összejöttek a szükséges kommentek. De sajnos befejezni nem tudom. Egyszerűen nincs ihlet. Márpedig amíg nem jut eszembe valami jó ötlet sajnos nem folytatom a blogot. Nem akarok félkész, elkapkodott munkákat közzétenni. Szóval, kijelentem, hogy a blog szünetel! Előreláthatólag pár hétig, talán 1-1,5 hónap. Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat, és hálás vagyok a kommentekért. Nagyon jól estek a visszajelzések. Szeretnék mégegyszer mindent megköszönni, és remélem a szünet után is velem tartotok :)

Ui.: Számomra fontosak az olvasóim, nagyon szeretlek titeket, csak is miattatok írom a blogot!! Puszii: Nii <3